Cookie / Süti tájékoztató
A felhasználóbarát működés érdekében oldalainkon Cookie-kat használunk. Az Elfogadom gombra kattintással hozzájárul a Süti (ún. „Cookie”) Szabályzatban foglaltakhoz.
Részletek
Elfogadom
Cukorból boldogság - Kanyári Eszter
Szerző
Kőváry Anett
Fotó
Sugarcraft
Rovat
Inspiration
Inspiration

Cukorból boldogság - Kanyári Eszter

Biztos munkahelyről, multicég alkalmazottjából vállalkozóvá lenni, főleg a világjárvány előtt néhány hónappal – bátor lépésnél is több talán. Kanyári Eszter egyáltalán nem bánja, hogy a megszokott biztonság helyett a cukorvirágokat választotta. „Sok a bizonytalanság, sok a kérdőjel azzal kapcsolatban, hová vezet az út, és mi lesz ebből a koncepcióból, de szeretem, amit csinálok, mert annyira szép, annyira kreatív és annyira boldoggá tesz.”
Cukorból boldogság - Kanyári Eszter
Szerző
Kőváry Anett
Fotó
Sugarcraft
Rovat
Inspiration

Mi mást is csinálhatna egy multinál dolgozó formatervező, közgazdász, rendezvényszervező a gyermekével töltött gyes alatt, mint hogy elkezd cukorvirágokat készíteni? Kanyári Eszter azt mondja, hatalmas szabadságot adott neki az otthon töltött idő, a korábbi intenzív, megfeszített munkatempóhoz képest annyira lelassult otthon, hogy „kénytelen” volt tanulni valamit. „Rugalmasabb munkabeosztással megoldható és kreatív elfoglaltságot kerestem, így jutottam el a cukorvirágokhoz. Maggie Austin volt az, aki megihletett még 2013-ban, az ő cukorvirágokkal díszített tortáit látva jutott eszembe, hogy ezt én is megpróbálnám. Néhány évet várni kellett rá, de végül Hajnal Petra cukorvirágkurzusai adták az alapot a tudásomhoz. A második alkalom után megvettem az első könyveimet, eszközeimet, és tulajdonképpen autodidakta módon tanultam meg ezt a mesterséget, amíg a lányom aludt.”

 

Így kezdődött az izgalmas utazás, aminek következő lépése az volt, hogy a szemet gyönyörködtető hobbit vállalkozás szintjére emelte. Igaz, visszanézve az időzítés nem volt a legszerencsésebb, de Eszter olyan könnyed öniróniával nevet mindezen, hogy az ember azonnal biztos benne: bátorsága úgyis elnyeri méltó jutalmát. „Marketingszakemberek tanácsát is kikértem, amikor a saját vállalkozáson ötleteltem, elkészült a koncepció, majd rendkívül jó érzékkel a rendezvénydekoráció felé indultam el, április elsejétől béreltem egy kis irodát, ahová júniusig be sem tettem a lábamat. A háttérmunkákkal viszont tudtam haladni a járvány alatt, akkor készült a honlapom, akkor egyeztettem a fotóssal, volt tennivaló.”

 

Romantika helyett racionalitás

Elnézve a keze alól kikerülő, megtévesztően élethű virágokat, automatikusan jön a feltételezés, hogy itt bizony egy csipkelelkű, marcipánillatú romantikában fürdő vállalkozóról van szó, Eszter azonban ezt visszautasítja. „Nem vagyok romantikus, egyáltalán nem! Inkább racionálisnak tartom magam, de mindig is kerestem a kreatív elfoglaltságokat. Örömmel szervezek, a manuális alkotás rendkívül vonz. Tele vagyok ötletekkel, szeretném »lehozni« a cukorvirágokat a tortákról, hogy önálló dekorelemként, modernebb felfogásban is meg tudjam mutatni. A megszokott romantikus virágtípusok és -stílusok mellett szeretem kiemelni az erdei és vadvirágokat is – és most, hogy megtaláltam a saját stílusomat, ez menni is fog.”

 

Mintha gyurmáznál

Hogy mi a saját stílus? Határozottan érkezik a válasz: kicsit más. „Nem vagyok cukrász, nincs is meg a szükséges kapcsolatrendszerem ahhoz, hogy ebbe az irányba mozduljak, azt viszont látom, hogy nem csak a tortán van helyük a virágoknak. Mivel ehetők, könnyen besorolják őket az emberek, pedig másféleképp is használhatjuk a cukorvirágokat: élő- vagy műanyag virág helyettesítéseként, dekorációs elemként évszaktól függetlenül. Évekig elállnak, igaz, vigyázni kell rájuk, mert törékenyek. Nem mindegy, hogyan tároljuk, a túl párás, túl napos helyet nem szereti, de képkeretben vagy búrában kifejezetten sokáig tartós marad.”

Az élethű és ehető csodák alapanyaga egy olyan cukormassza, ami a CMC nevű anyagnak köszönhetően rugalmassá válik, ettől lehet vékonyra és légiesre nyújtani, de körültekintőnek kell lenni, mert ha megszárad, keménnyé válik – magyarázza Eszter. „Előre el kell terveznem, hogyan fogom hajlítani, milyen lesz a színe, előre le kell játszanom, mert később már nem tudok rajta változtatni. Van, amikor nem tetszik, akkor kidobom, ha viszont elsőre sikerül, akkor annyira örülök, hogy tömegével gyártok belőle. Ha nem sikerül, inkább csalódott leszek, mint ideges; ez nem egy idegtépő munka, hanem elég nyugtató tevékenység. Olyan, mintha gyurmáznál, csak előre ki kell találni a pontos lépéseket és formát.”

 

Cukorvirágokkal álmodni?

„Sokszor töröm a fejem rajta, hogy mit valósítsak meg, ez visszaköszön az álmomban, de nem mint vágy, inkább mint problémamegoldási lehetőség. Most épp az ősz témán dolgozom, a kedvenc évszakom, a színei, a növények, a hőmérséklet, meg valahogy mindig jó dolgok történnek velem ősszel.” Mint igazi alkotónak természetesen Eszternek is van kedvence. „Erdei virágokat, tölgyfalevelet, bogyókat nagyon szeretek készíteni, de volt természetesen olyan is, ami kifogott rajtam, ilyen volt a földicseresznye. Hiába futottam neki kétszer vagy háromszor, nem ment, úgyhogy otthagytam. Idén viszont elsőre összejött. Az ilyen kis sikerélmények sokat jelentenek, és hiába sok a bizonytalanság, sok a kérdőjel azzal kapcsolatban, hová vezet az út, és mi lesz ebből a koncepcióból, szeretem, amit csinálok, mert annyira szép, annyira kreatív és annyira boldoggá tesz. Szeretem, hogy így körülvesznek a növények a lakásban. Igaziak is.”